2022. 02. 01. - 06:37
A mindent átható szeretet. A történet nyáron kezdődött. Felvetődött, hogy Dávid átadhatna egy ajándékot Ferenc pápának az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén. Már maga a gondolat is felemelő és egyben megtisztelő volt. Cseri Dávid 28 éves, Down-szindrómás fiatalember. A család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. A család „szeretet-csupra”, életünk értékrendjének alakítója. Csongrádon, ahol 1991 óta lakunk, sokan ismerik. Feltétel nélküli szeretetét ismerősei, barátai felé mindig kinyilvánítja. Örömteli kedvesség mindannyiunk számára. Már javában tartott a kongresszus heti programja, amikor jött egy telefon, közös ismerősünktől, Marcitól. - Találkozok-e a barátommal? - kérdezte Marci. „Barátommal”, mert Dávid és ő nagyon jó barátok. Igaz nagyon ritkán találkozunk, mégis csodálatos barátok. A kérdés után kezdtük el egyeztetni, hogy mikor, hova, hogyan kell mennünk, mikor, mit kell csinálnunk. Már a próbákon is ott kellett lenni Dávidnak és édesanyjának. Ezen idő alatt is újabb barátokat szerzett a fiam feltétel nélküli szeretetével. Már ekkor érezte, hogy valami nagy dolog készül. Eljött a zárómise ideje. A sok ember, a várakozás kicsit megrémítette Dávidot: „Én nem megyek sehova, nem viszek semmit! Apával és mamával akarok találkozni. Hol vannak?" – mondta durcásan. De ebben a pillanatban meglátta keresztapját reverendában: „Csabi!" - kiáltotta, és a tömegen keresztül rohant feléje. Megölelték egymást. „Ugye ügyes leszel?" – kérdezte tőle a keresztapja. „Igen Csabi, úgy lesz." Minden félelme elmúlt, arra gondolt, hogy valami nagy, csodálatos dologra kérte meg őt Csabi, aki a „legeslegjobb barátja”. Izgatottan várta a szentmise azon részét, amikor fel kell menni az emelvényre és Ferenc pápa elé kell vinni a kelyhet. Nem remegett a keze, nem remegett a lába, nagyon komoly volt, érezte a felemelő percek súlyát. (A nagy kivetítőn néztem a találkozást édesanyámmal együtt. Mindketten könnyeztünk a meghatottságtól.) Csodálatos volt hallani a több mint 2000 fős énekkart, melyben a Csongrádi Zenebarátok kórusa is szerepelt. A szentmise sugárzott a boldogságtól, az örömtől, a mérhetetlen szeretettől. A szentmise végén megkerestük, és boldogan öleltük meg egymást. „Milyen volt találkozni a Ferenc pápával?" – kérdeztem Dávidot. „Szeretet volt a szemében, szeretetet éreztem ott fent." – mondta elgondolkodva.
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne” – (Jn 6:56)
Cseri Dávid